Léteznek olyan történelmi korszakok, hirtelen változásokat hozó intenzív, de rövid időszakok, melyeknek szükségszerű produktumai a gyorsan előállítható és terjeszthető kisnyomtatványok, melyek segítségével emberek százezreihez lehet rövid idő alatt, szerény technikai eszközökkel a napi információt eljuttatni. Ezekben az időszakokban létfontosságú volt a tömegek megszólítása, tájékoztatása, így az ilyen típusú dokumentumok ismerete nélkülözhetetlen az események, a kor megismeréséhez.

A magyar nemzeti könyvtár egyik fontos állományegysége az 1956-os forradalom és szabadságharc dokumentumait tartalmazza, amely közel 1500 darabból áll. Ezeket többségében nyomtatták, de van közöttük stencillel, írógéppel, játéknyomda betűivel és kézírással készült is. A gyűjtemény legkorábbra datált darabja október 22-i. A forradalom első napjaiból kizárólag röplapok maradtak fenn, a szöveges plakátok elkészítéséhez szükséges, komolyabb technikával rendelkező nyomdák csak október 25-től álltak a forradalom rendelkezésére. A budapesti és a vidéki eseményeket egyaránt jól dokumentálják a különböző városokban, nyomdákban, esetleg amatőr módon előállított kisnyomtatványok. Az október 23. és november 4. közötti időből több mint ötszáz aprónyomtatvány származik, a későbbi dokumentumokat részben az ellenállás, részben a megtorlás érdekében adták közre.

A gyűjtemény létrejötte nem a véletlennek köszönhető. Az Országos Széchényi Könyvtárban megalakult Ideiglenes Nemzeti Bizottmány gyűlésén Hankiss Elemér vetette fel ennek szükségességét, mert „történelmi időket élünk”. Ennek hatására a korabeli sajtóban felhívás jelent meg „A forradalom dokumentációja készül a Széchényi Könyvtárban” címmel. Ezt követően indult el a gyarapodás, amely igen változatos volt: névtelen adományok a küszöbre helyezve, ajándékok, vásárlás.