A magyar nemzeti könyvtár egyik fontos állományegysége az 1956-os forradalom és szabadságharc dokumentumait tartalmazza, amely közel 1500 darabból áll. Ezeket többségében nyomtatták, de van közöttük stencillel, írógéppel, játéknyomda betűivel és kézírással készült is.
A gyűjtemény legkorábbra datált darabja október 22-i. A forradalom első napjaiból kizárólag röplapok maradtak fenn, a szöveges plakátok elkészítéséhez szükséges, komolyabb technikával rendelkező nyomdák csak október 25-től álltak a forradalom rendelkezésére. A budapesti és a vidéki eseményeket egyaránt jól dokumentálják a különböző városokban, nyomdákban, esetleg amatőr módon előállított kisnyomtatványok.
Az október 23. és november 4. közötti időből több mint ötszáz aprónyomtatvány származik, a későbbi dokumentumokat részben az ellenállás, részben a megtorlás érdekében adták közre.
„Időszerű, közérdekű eseményt tárgyaló, kis terjedelmű nyomtatvány. Elsődleges célja a hírközlés […] gyakran képpel illusztrálva. Terjedelmük 1–2 lapostól a 15–20 laposig változó. A könyvnyomtatás megjelenésével szinte együtt jelentkezik a röplap. Először német, majd olasz területeken terjedt el, hamarosan egész Európában ismertté vált, a reformáció fontos propagandaeszközéül használta fel. Magyarországon az 1700-as évek előtt csak szórványosan jelent meg. […] A röplapot a nyomdászok, könyvkötők, vándorárusok terjesztették. Terjesztési helye főleg a vásár és a kocsma, ahol sok ember megfordult. […] Hazai újságjaink nem ezekből a röplapszerű átmeneti újságokból fejlődtek ki, hanem a nyugati, már kialakult újságformákból. A röplapok tartalma különbözik aszerint, hogy ki volt a kiadójuk és melyik társadalmi osztály számára készült. […] Hírforrásuk rendszerint az esemény színhelyéről érkezett levél vagy szemtanú elbeszélése, esetleg már máshol kiadott újságlap volt. Általában impresszum nélkül adták ki. Kezdetben bizonytalan időközökben jelentek meg, később főként valamilyen társadalmi vagy politikai esemény alkalmával.”
— A Néprajzi Lexikon röplap című szócikkéből
A szöveges plakát rendszerint az egyik oldalán egy vagy több színnyomással előállított nagyméretű nyomtatott falragasz, amely legtöbbször pontos, precíz, részletező, sok információt tartalmazó, adatokban gazdag dokumentumtípus. Legtöbbször a hivatalos szervek, vagy egy-egy intézmény tájékoztatási eszköze a város lakossága felé.
Korabeli szerepe a szűkebb, vagy tágabb közösséggel való tényközlés volt. E szerepet azonban ma már leginkább más kommunikációs csatornák látják el, ezért napjainkra jelentősen leapadt a kiadott szöveges plakátok száma. Csökkenő jelenléte ellenére szerepe ma is vitathatatlan, a modern szöveges plakátok funkciója nem változott: ugyanazt a célt hivatottak szolgálni, mint kétszáz évvel ezelőtt. Főbb típusai a közigazgatási, választási, politikai felhívások, a műsorközlő és ismertető, gazdasági és társadalmi célú falragaszok.
